Azbesztszennyezés kezelése

Az elmúlt hónapok nyugat-magyarországi azbesztszennyezés nyomán mindenkit foglalkoztat a kérdés: mit lehet tenni azokkal az utakkal, murvás felületekkel és feltöltésekkel, amelyekben azbeszttartalmú kőzetet mutattak ki?
A legegyszerűbb válasz elsőre az lenne, hogy az érintett anyagot el kell távolítani. A gyakorlatban azonban ennél jóval összetettebb a helyzet. Az azbeszt éppen akkor válhat különösen veszélyessé, amikor a rostok a levegőbe kerülnek. Egy rosszul megtervezett bontás vagy kitermelés ezért akár nagyobb porképződéssel is járhat, mint egy stabil, lezárt útfelület fenntartása.
A megoldást minden esetben az adott helyszín állapota, a kőzet azbeszttartalma, a forgalom, a kiporzás mértéke és a levegőben mérhető rostkoncentráció alapján kellene kiválasztani. Nem biztos, hogy minden érintett útszakaszon ugyanaz az eljárás jelenti a legkisebb kockázatot.

Az első feladat a porzás csökkentése

A jelenlegi helyzetben a leggyorsabban alkalmazható intézkedés a porképződés visszaszorítása. Az azbeszt egészségügyi kockázatát elsősorban azok a mikroszkopikus rostok jelentik, amelyek a levegőbe kerülnek és belélegezhetők.
Egy száraz, laza szerkezetű murvás úton a gépjárműforgalom, a szél és a földmunka rendszeresen felkavarhatja a finom szemcséket. Minél nagyobb a forgalom és minél szárazabb az idő, annál jelentősebb lehet a porképződés.

• az utak rendszeres nedvesítése;
     
• pormentesítő anyagok alkalmazása;
     
• sebességkorlátozás;
• a nehézgépjármű-forgalom csökkentése;
    
• bizonyos útszakaszok ideiglenes lezárása;
      
• a szükségtelen földmunkák felfüggesztése.

Ezek az intézkedések nem szüntetik meg az azbeszt jelenlétét, de mérsékelhetik annak esélyét, hogy a rostok a levegőbe kerüljenek.

Sopronban több érintett útszakaszon kalcium-kloridos pormentesítést alkalmaznak. A kalcium-klorid megköti a levegő nedvességét, így az út felső rétege kevésbé szárad ki, és kisebb mennyiségű por kerülhet a levegőbe.Az eljárás előnye, hogy gyorsan elvégezhető, és nem igényli az út teljes felbontását. Hátránya ugyanakkor, hogy nem végleges megoldás. Hatása az időjárástól, a csapadéktól, a forgalomtól és az út állapotától függ, ezért a kezelést időszakonként meg kell ismételni.A pormentesítés akkor lehet hatékony, ha rendszeresen ellenőrzik az útfelület állapotát, és nem várják meg, amíg az ismét erősen kiszárad és porozni kezd.

A talaj- és kőzetminták vizsgálata megmutatja, hogy jelen van-e azbeszt az útalapban. A tényleges egészségügyi kockázat megítéléséhez azonban azt is tudni kellene, milyen mennyiségű belélegezhető rost kerül a levegőbe.
Ezért a megelőzés egyik legfontosabb eleme a rendszeres levegőmonitorozás lenne. Nemcsak egyetlen mérésre volna szükség, hanem eltérő körülmények között végzett vizsgálatokra is.

   
• száraz, szeles időben;
• eső után;
• csúcsforgalomban;
• egy nyugodtabb időszakban;
• földmunka közben;
• pormentesítés előtt és után.

Az ilyen mérések segítségével meg lehetne állapítani, hogy mely területek igényelnek sürgős beavatkozást, és hol elegendő a felület lezárása vagy rendszeres ellenőrzése.
A levegővizsgálatok arra is választ adhatnának, hogy az alkalmazott pormentesítő módszerek valóban csökkentik-e a rostkoncentrációt.

Hosszabb távon az egyik lehetséges megoldás az érintett útfelület lezárása vagy megfelelő burkolattal történő lefedése. Ha a szennyezett réteg stabilan a burkolat alatt marad, lényegesen kisebb az esélye annak, hogy a rostok a levegőbe kerüljenek.
A teljes burkolás előnye, hogy tartósabban csökkentheti a kiporzást, mint az időszakos locsolás vagy vegyszeres pormentesítés. Ugyanakkor csak akkor jelent valódi megoldást, ha a burkolat megfelelő minőségű, nem repedezik fel, és később sem végeznek ellenőrizetlen bontást az érintett területen.
A lezárt útszakaszokat hosszú távon nyilván kell tartani. Fontos, hogy egy későbbi közműmunka, útjavítás vagy építkezés során a kivitelezők tudjanak arról, milyen anyag található a burkolat alatt.
Ellenkező esetben évekkel később ismét felszínre kerülhet a szennyezett réteg, és újra megindulhat a porképződés.

• a munkaterület lezárására;
• folyamatos nedvesítésre;
• speciális munkagépekre;
• megfelelő egyéni védőfelszerelésekre;
• a kitermelt anyag zárt csomagolására vagy takarására;
• ellenőrzött szállításra;
• kijelölt hulladékkezelő helyre;
• a munkavégzés alatti és utáni levegőmérésekre.

A kitermelt anyag kezelése jogi és hulladékgazdálkodási szempontból is komoly feladat. Nagy mennyiségű útalap esetén nemcsak a bontás, hanem a szállítás és az elhelyezés költsége is jelentős lehet.
Ezért a teljes eltávolítás nem minden helyszínen feltétlenül a legbiztonságosabb vagy legészszerűbb megoldás.

A szakmai döntés lényege nem az, hogy minden esetben ugyanazt az eljárást válasszák, hanem hogy az adott helyszínen melyik megoldás jár a legkisebb összesített kockázattal.
Egy erősen porzó, lakóházakhoz közeli vagy nagy forgalmú útszakaszon indokolt lehet a teljesebb beavatkozás. Egy stabil, nedves, alacsony forgalmú és megfelelően lefedhető területen ugyanakkor a lezárás és a folyamatos ellenőrzés biztonságosabb lehet, mint a bontás.

·
• milyen típusú azbesztet mutattak ki;
• milyen arányban van jelen a kőzetben;
• mennyire laza vagy stabil az út felszíne;
• milyen a környék forgalma;
• milyen közel vannak a lakóépületek;
• mérhető-e rost a levegőben;
• hogyan változik a koncentráció különböző körülmények között;
• milyen műszaki megoldás alkalmazható biztonságosan.

A lakosság szempontjából az lenne megnyugtató, ha ezek az értékelések átlátható, egységes szakmai szempontok alapján készülnének.

A probléma megoldása elsősorban a hatóságok, az önkormányzatok és a szakemberek feladata. A lakók azonban néhány alapvető óvintézkedéssel csökkenthetik a szükségtelen porkitettséget.
Érdemes kerülni az érintett murvás felületek gereblyézését, söprését, fúrását vagy házilagos megmozgatását. A száraz por seprése helyett biztonságosabb lehet a nedves tisztítás, de csak akkor, ha az nem jár az útalap felbontásával.
Nem célszerű a kérdéses zúzalékot saját kezűleg elszállítani, más területre áthordani vagy építési célra felhasználni. Az érintett anyag kezelését szakemberekre kell bízni.
Ha egy útszakaszon jelentős porzás tapasztalható, azt érdemes jelezni az önkormányzatnak vagy az illetékes hatóságnak. Különösen fontos a bejelentés, ha földmunka, útjavítás vagy nagy mennyiségű anyagmozgatás kezdődik.
A lakosság számára ugyanakkor nem az egyéni, házilagos védekezés jelent valódi megoldást, hanem az, ha a település egységes és ellenőrizhető intézkedési terv alapján kezeli az érintett területeket.
Az adatok nyilvánossága is a megelőzés része

·      
• mely utcák érintettek;
• milyen eredmények születtek;
• milyen vizsgálati módszert alkalmaztak;
• történtek-e levegőmérések;
• milyen beavatkozást terveznek;
• mikor ellenőrzik újra a területet.

A puszta közlés, hogy egy minta pozitív lett, önmagában kevés. Azt is el kell magyarázni, hogy az eredmény milyen gyakorlati következményekkel jár, milyen kockázatot jelez, és milyen intézkedések követik.
A túlzott megnyugtatás ugyanúgy rombolhatja a bizalmat, mint a pánikkeltés. A hiteles kommunikációnak ezért egyszerre kell elismernie a bizonytalanságokat és bemutatnia a megtett lépéseket.

A jelenlegi problémát hosszú távon nemcsak a már érintett utak kezelésével lehet megoldani. Arra is szükség van, hogy hasonló anyag a jövőben ne kerülhessen ellenőrzés nélkül útalapokba, feltöltésekbe vagy magánterületekre.

Ehhez fontos lehet, az importált kőanyagok eredetének pontos dokumentálása, a beszállítói lánc ellenőrzésevalamint rendszeres laboratóriumi mintavétel. Az anyag felhasználási helyének nyomon követésére egységes országos vizsgálati szabályok kialakításavalamint a kivitelezők és önkormányzatok felelősségének egyértelmű meghatározása.

A mostani ügy egyik legsúlyosabb tanulsága, hogy egy problémás építőanyag akár hosszú időn keresztül, több településen is felhasználható lehet, mire annak összetételére fény derül.

Az azbeszttartalmú útalapok kezelése nem oldható meg egyetlen általános intézkedéssel. Egyes helyeken a pormentesítés és a lezárás lehet indokolt, máshol a burkolás vagy akár a teljes eltávolítás.
A legfontosabb, hogy minden beavatkozást levegőmérések, műszaki vizsgálatok és átlátható kockázatbecslés előzzön meg. Az eltávolítás nem lehet automatikus válasz, ha maga a bontás nagyobb porképződéssel járna. Ugyanakkor a szennyezett anyag egyszerű helyben hagyása sem elfogadható, ha az út folyamatosan porzik és nincs megfelelően ellenőrizve.
A valódi megoldás egy hosszú távú rendszer lehet, amely egyszerre foglalja magában a porzás azonnali csökkentését, a levegő rendszeres vizsgálatát, az érintett helyszínek nyilvántartását és a megfelelő műszaki beavatkozás kiválasztását.
Az azbeszt esetében a legfontosabb cél nem pusztán az anyag megtalálása, hanem annak megakadályozása, hogy a rostok az emberek által belélegzett levegőbe kerüljenek. A biztonságos kezelés alapja ezért a pontos mérés, a szakszerű beavatkozás és a lakosság folyamatos, hiteles tájékoztatása.