Körhinta

Szikrázó napsütés.


Hunyorgok.


Kezem a szemem elé tartom.


Kacagás.


Kacagás mindenfelé.


A levegő édes, vattacukor és nyár illatú. A körhinta vibráló fényei szinte összefolynak a
nappal. Hallom a láncok kattogáság, a gyerekek sikítását, a zenét, ami egyszerre vidám és
valahogy mégis nyugtalanító.


Szoknyámat lengeti a szél.


Csábító a sok hinta. Körbe, körbe forognak. Oldalra nézek s egy gyermeki mosoly néz vissza
rám. Két csillogó szempár. Mosolygok én is. Hiszen süt a nap. S minden a helyén.


Aztán a hinta előttem hirtelen leszakad.


A zene tovább szól.


Valaki sikít. Valaki nevet.


S én csak még erősebben szorítom az apró kezet a kezemben.