Azbeszt Sopronban: mit tudunk, és mire nem adnak választ a mérések?

Az elmúlt hónapokban Nyugat-Magyarország több településén is felmerült, hogy útalapokhoz, murvás utcákhoz, udvarok feltöltéséhez és különböző építési munkákhoz azbeszttartalmú kőzúzalékot használhattak fel. A probléma először Vas vármegyében kapott nagyobb nyilvánosságot, majd rövid időn belül Sopron, Kőszeg, Szombathely és több kisebb település is az ügy középpontjába került.

Sopronban különösen nagy aggodalmat váltott ki, hogy több önkormányzati útszakaszon laboratóriumi vizsgálatok igazolták az azbeszt jelenlétét. A város ezért lakossági fórumot is szervezett, ahol szakértők, orvosok és a város vezetői próbáltak választ adni a legfontosabb kérdésekre.

A fórum egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy az anyag jelenléte önmagában még nem mutatja meg a lakosság tényleges egészségügyi kockázatát. A kőzetmintákból ugyanis azt lehet megállapítani, hogy található-e azbeszt az útalapban, de azt nem, hogy ebből mennyi rost kerül a levegőbe, és mennyit lélegezhetnek be az ott élők.

A nyilvánosságra került adatok szerint az eddig vizsgált 34 önkormányzati útszakasz közül 19 esetében mutattak ki azbeszttartalmú kőzetet. A mért értékek jellemzően 0,02 és 0,03 tömegszázalék között mozogtak.

Ez első látásra alacsony aránynak tűnhet, különösen azért, mert a hazai gyakorlatban általában 0,1 tömegszázalék felett sorolnak egy anyagot az azbeszttartalma miatt veszélyes kategóriába. A határérték értelmezése azonban nem egyszerű.

A 0,1 százalékos érték nem egészségügyi választóvonal, vagyis nem jelenti azt, hogy az alatta lévő anyag automatikusan veszélytelen, a felette lévő pedig minden körülmények között súlyos veszélyt jelent. Elsősorban az anyagok besorolásában, kezelésében és hulladékgazdálkodási megítélésében játszik szerepet.

Az egészségügyi kockázat szempontjából továbbra is az a döntő kérdés, hogy az azbesztrostok milyen mennyiségben jutnak a levegőbe. Az azbesztről, mint anyagról itt írtunk korábban

A jelenlegi ügy egyik legnagyobb bizonytalanságát az okozza, hogy a legtöbb nyilvános adat a talajból vagy az útalapból vett minták vizsgálatából származik. Ezekből kiderülhet, hogy az adott anyag tartalmaz-e azbesztet, de a lakossági kitettség mértékét nem lehet közvetlenül meghatározni belőlük.

Egy stabil, nedves vagy megfelelően lezárt útfelületből lényegesen kevesebb rost kerülhet a levegőbe, mint egy száraz, erősen porzó murvás útról. A forgalom, a szél, a meleg és száraz időjárás, valamint a földmunkák mind fokozhatják a finom szemcsék felverődését.

Ezért nem elegendő kizárólag azt vizsgálni, hogy mennyi azbeszt található az út anyagában. A tényleges egészségügyi kockázat megítéléséhez azt is tudni kellene, milyen a levegő rostkoncentrációja különböző időjárási és forgalmi körülmények között.

A lakosság bizonytalanságának egyik fő oka éppen az, hogy ilyen adatból jelenleg jóval kevesebb áll rendelkezésre, mint a szilárd minták eredményeiből.

Az azbeszt esetében a szakemberek általában úgy fogalmaznak, hogy nem ismert olyan belégzési szint, amely alatt a kockázat teljes bizonyossággal nullának tekinthető. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden egyes rost belélegzése szükségszerűen megbetegedést okoz.

A kockázat a kitettség növekedésével emelkedik. Számít a rostok koncentrációja, a belégzés időtartama, gyakorisága és az is, hogy milyen típusú azbesztről van szó.

A múlt század ismert azbesztbetegségeinek jelentős része foglalkozási eredetű volt. Olyan munkások betegedtek meg, akik éveken vagy évtizedeken keresztül, napi rendszerességgel dolgoztak nagy porterhelés mellett, gyakran zárt ipari környezetben.

A mostani soproni helyzet ettől lényegesen eltér. Szabadtéri környezetről, jóval kisebb azbeszttartalmú kőzetről és feltehetően alacsonyabb levegőterhelésről van szó. Ebből azonban nem következik, hogy a problémát figyelmen kívül lehet hagyni. Inkább azt jelenti, hogy a kétféle kitettséget nem szabad automatikusan azonosnak tekinteni.

Az azbeszthez kapcsolódó betegségek egyik legfontosabb jellemzője a hosszú lappangási idő. A mezotelióma, a tüdőrák és más elváltozások sok esetben csak évtizedekkel a kitettség után jelennek meg.

Ezért félrevezető lenne a mostani megbetegedési adatokból arra következtetni, hogy a jelenlegi útszakaszok biztosan veszélyesek vagy biztosan veszélytelenek. Jelenleg nincs olyan adat, amely az érintett soproni utakhoz köthető tömeges egészségkárosodást igazolna, de a most feltárt helyzet hosszú távú következményei rövid idő alatt nem is mérhetők fel.

A szakértők emiatt óvatosan fogalmaznak. Egyéni szinten nem lehet megmondani, hogy egy adott embernél kialakul-e betegség. Az egészségügyi kockázat inkább népességi szinten értelmezhető: minél nagyobb és hosszabb ideig tartó a kitettség, annál nagyobb lehet a későbbi megbetegedések valószínűsége.

A város az érintett útszakaszokon több helyen ideiglenes pormentesítő intézkedéseket vezetett be. Kalcium-kloridos kezelést alkalmaznak, amely megköti a nedvességet és mérsékelheti az út porzását. A városvezetés tájékoztatása szerint a kezelés hatása akár hónapokig is fennmaradhat, bár annak eredményessége az időjárástól és a forgalomtól is függ.

Több helyen sebességkorlátozásokat és forgalmi korlátozásokat is bevezettek, hogy a járművek kisebb mennyiségű port verjenek fel. Ezek az intézkedések nem távolítják el az azbeszttartalmú anyagot, de csökkenthetik annak esélyét, hogy a finom rostok a levegőbe kerüljenek.

A teljes eltávolítás jóval nehezebb és költségesebb lenne. Az útalap kitermelése közben jelentős por keletkezhet, ezért a munkát csak szigorú munkavédelmi és környezetvédelmi szabályok mellett lehetne elvégezni. A kitermelt anyag szállítása és elhelyezése is különleges eljárást igényelhet.

Paradox módon egy rosszul kivitelezett eltávolítás akár átmenetileg nagyobb porképződéssel is járhat, mint egy stabilizált és lezárt útfelület fenntartása.

A közbeszédben gyakran két egymással ellentétes vélemény jelenik meg. Az egyik szerint a helyzetet indokolatlanul felnagyítják, és nincs valódi egészségügyi veszély. A másik szerint már az érintett utak közelében élni is súlyos és közvetlen fenyegetést jelent.

A jelenleg ismert adatok alapján egyik állítás sem tekinthető teljesen megalapozottnak.

A probléma valós, hiszen olyan anyagról van szó, amelynek belélegzett rostjai bizonyítottan súlyos betegségeket okozhatnak. A kiporzást ezért csökkenteni kell, az érintett területeket pedig fel kell térképezni és ellenőrizni szükséges.

Ugyanakkor a jelenlegi mérések nem egy múlt századi ipari azbesztkatasztrófához hasonló koncentrációt vagy kitettséget mutatnak. A rendelkezésre álló adatok alapján nem lehet azt állítani, hogy rövid időn belül tömeges megbetegedések várhatók.

A következő időszak legfontosabb feladata a pontosabb levegővizsgálatok elvégzése lehet. Különösen azokon a helyeken lenne szükség rendszeres mérésre, ahol nagy az autóforgalom, gyakori a porképződés, vagy földmunkák zajlanak.

Fontos lenne az is, hogy az eredményeket nyilvánosan és közérthetően ismertessék. A lakosság számára nem elegendő annyit közölni, hogy egy minta pozitív vagy negatív lett. Azt is el kell magyarázni, mit jelent az adott eredmény a mindennapi kitettség és az egészségügyi kockázat szempontjából.

A mostani ügy arra is rámutatott, hogy az importált építőanyagok eredetének és összetételének ellenőrzése nem minden esetben volt megfelelő. A következő években ezért várhatóan nagyobb hangsúlyt kap majd a kőanyagok nyomon követése, a felhasználás előtti laboratóriumi ellenőrzés és a környezeti kockázatok átlátható kommunikációja.

Sopron és a többi érintett település nehéz helyzetben van. A döntéshozóknak úgy kell csökkenteniük a lakosság kitettségét, hogy közben ne keltsenek indokolatlan pánikot, de ne is bagatellizálják az ügyet.

A jelenlegi adatok alapján az azbeszt jelenléte több útszakaszon igazolt, de a lakosság által ténylegesen belélegzett rostok mennyiségéről továbbra sincs teljes kép. Éppen ezért a következő lépés nemcsak a további kőzetvizsgálat, hanem a levegő rendszeres ellenőrzése, a porzás csökkentése és az érintett területek hosszú távú kezelése kell legyen.

A legfontosabb, hogy a helyzetet ne félelemre vagy politikai állásfoglalásokra, hanem mérési eredményekre és szakmai szempontokra alapozva ítéljük meg. Az azbeszt valóban veszélyes anyag, de a veszély mértékét nem pusztán a jelenléte, hanem a levegőbe jutó rostok mennyisége és a kitettség időtartama határozza meg.